» Kézdi-Orbai Református Egyházmegye

Kézdi-Orbai Református Egyházmegye

Utolsó frissítés: 2016-11-08 16:57:25

Kézdi-Orbai Református Egyházmegye

A Kézdi-Orbai Egyházmegye történelme a XVI . század óta szorosan beépül az erdélyi református egyház életébe. Nagy történetírónk Benkő József tanulsága szerint, a Székelyföldre a Brassai Hontérus János által érkezett el a reformáció. E megállapítás Háromszékre is igazoltnak látszik.

A brassói reformáció hatása mellett az új egyházi viszonyok kialakulásában szerepe volt egyes főurak egyházi magatartásának is. A reformáció pártfogói közé kell sorolnunk Daczó Pált, akit az erdélyi országgyűlés 1552-ben a marosvásárhelyi templomkérdés rendezésével bízott meg.

A Kézdi székbe levő Altorja-i Apor család katolicizmusa megakadályozta a reformáció itteni terjedését. A hagyomány szerint Apor Ilona Altorja határából jobbágyaival vissza űzette a reformációt terjesztő prédikátorokat. Háromszéken a reformáció elterjedését minden bizonnyal elősegítette a fejedelmi hatalom 1662 utáni megerősödése, s az új egyházszervezés egy időben mehetett végbe a fejedelmi birtok és jobbágyadományozások révén kialakuló új háromszéki földbirtokos réteg kialakulásával.

A háromszéki egyházmegyék kialakulása szempontjából a papság XVI. századi alakulásának és szervezetének az ismerete volna a legfontosabb. Bár a XVI. Század második feléből több háromszéki papnevet ismerünk, de ezek nem mindig egyházi vonatkozásban szerepelnek s így az egyházszervezet átalakulására következtetéseket nem vonhatunk le.

1603-ban Torjai Székely Péter esperes , s egymaga vizitálta Háromszék összes nemkatolikus egyházait. 1606-ban Háromszék képviseletében egyedül vett részt a Tasnádi Veres Mihály püspök vezetése alatt tartott székelyudvarhelyi zsinaton. A László archidiakonus által megalkotott nagykiterjedésű, egész Háromszéket átfogó protestáns egyházmegye tehát ebben az időben még fennállott s ennek keretében amint azt a későbbi fejlődés alapján sejthető- egyformán benne voltak együtt alkották azt a református és unitárius papok is . Ebből egységszervezetből félévszázad alatt alakult ki a négy református és az egy unitárius egyházmegye. 1614-ben a háromszéki református és unitárius papok, közös kérvényt intéztek Bethlen Gáborhoz. A kérvényt Torjai Székely Péter sepsi, Koppándi István kézdi és Leérde János orbai széki református esperesek írták alá, ami arra mutat, hogy 1603 és 1614 között a széki szervezet alapján három egyházmegye vált ki az addigi egységszervezetből.

A hosszú időn át fennálló egység bizonyos formában megmaradt Háromszék protestáns egyházai, elsősorban papjai között, az egyházmegyék szétválása után is. Ennek az egységnek az alapjává a privilégiumlevél lett, amelyet 1614-ben adott ki Bethlen Gábor, a református és unitárius egyház papságának közös kérésére, s amelyben jószágaikat felmentette az adófizetés, őket magukat a hadi szolgálat terhe alól. E privilégiumlevelet bizonyos megszorításokkal I. és II. Rákoczi György is megerősítette.

Ezek az okok tették szükségessé, hogy a XVIII. sz. elején szervezeti formát öltsön e régi, a kiváltságlevél által kialakított és elismert, de addig határozott alakot nem nyert közösség, 1703-ban és 1714-ben a református püspöki vizitáció elrendelte, hogy e közösségnek (Kommunitás) elnöke, jegyzője és jegyzőkönyve legyen.

A XVIII. Század végén aláhanyatlott a Kommunitás jelentősége. A Kommunitás jelentős szerepet töltött be az 1857-1859-ben a sepsiszentgyörgyi református kollégium megalapításában. Ettől eltekintve azonban szerepe az egész század folyamán folytonosan csökken s 1886-ban tartott utolsó ülések után működését minden külön felosztást kimondó rendelet vagy határozat nélkül megszüntette. A Kommunitás az egyházi főhatóság bizonyos hatáskörét töltötte be , de nem érintette az egyházmegyei szervezetet.

A négy háromszéki református egyházmegye határai a széki határokkal estek egybe s a legújabb időkig az egyházközségek beosztásában változás nem történt. Az erdővidéki és az orbai egyházmegyék községeinek összeírásait már a XVII. Századból ismerjük, a sepsi és kézdii egyházmegyék legrégibb fennmaradt összeírásai azonban csak a XVIII. Század derekáról valók.

Az Orbai Egyházmegye legrégibb összeírását az 1677. évi vizitáció jegyzőkönyve tartalmazza. Tizenkét egyházközség alkotta az egyházmegyét.:

Barátos
Cófalva
Csomakőrös
Kovászna
Orbaitelek
Papolc
Páké
Páva-Bod Péter szerint (Szmirnai szent polikárpus) 1619-ig Zabola filiája volt.
Székelytamásfalva
Szörcse
Zabola
Zágon.

1912-ben az orbai egyházmegyéhez csatoltatott a sepsi egyházmegyétől 8 egyházközség.

A kézdi egyházmegye községeinek legrégibb összeírása 1735-ből való s a következő községeket tartalmazza:
Alsócsernáton
Bita
Dálnok
Felsőcsernáton
Felsőtorja
Ikafalva
Kézdialbis
Kézdimartonfalva
Kézdimárkosfalva