Befejezett jövő #1

Résztvevő művészek: But Mircea, Farcaș David, Filipov Camilia, Ghegu Lucia, Giurgiu Adela, Popăilă Lucian, Sisea Ioana, Stoie Paul
Kurátorok: Mureșan Ciprian és Savu Șerban

Kivonat
Nem vagyunk annyira naivak, hogy azt higgyük: az új művészgenerációt anticipálni vagy felmérni tudnánk a régi, akadémizált – és ennek folytán halott – művészeti felfogás és nyelvezet eszközeivel.
Helyette egy harctér határait kívánjuk itt meghúzni, és egy elkövetkező forradalom (lehetetlen) kereteit meghatározni.
Mert bármilyen más törekvés csupán lezárná azt, ami el sem kezdődött, vagy megismételné azt, ami már eleve ismertünk.
A nagy művészek sohasem az érthető dolgok és emberek iránt érdeklődnek, hanem makacsul rámutatnak egy-egy égető kérdésre, még akkor is, ha ez a számukra a pusztulást jelenti. Olyan alkotók, mint Mureșan Ciprian, Savu Șerban, Bejenaru Matei, Pelmuș Manuel, Vătămanu Mona, valamint Tudor Florin, Monotremu (Borotea Laura és Boldiș Gabriel), Miklósi Dénes és Miklós Szilárd, Kispál Ágnes-Evelin és Kispál Attila az Ecsetgyár kurátorainak bátorítására egy-egy olyan lépésre kötelezik el magunkat, amely visszahelyezi őket a helyi közösségekkel és tétekkel való munka logikájába, a fiatal generáció művészeinek kiválasztása és ezek kiállításainak szervezése által.
Anton Răzvan és Iepure-Gorski Mihai

Emlékeinkben az Ecsetgyár művészi eseményektől pezsgő hely, kiállítási terek, műhelyek és performanszok otthonának keveréke. Éppen ezért, az Ecsetgyár fizikai elvesztése után megpróbáljuk megőrizni azt, ami szelleméből megmaradt: a kommunikációból felszabadított energiát, a köztünk lévő kölcsönhatást (mi, akik forradalmakra, elismerésre, vagy éppen békére vágyunk), mindezt az elavult és megkövesedett struktúráktól függetlenül, hiszen a művészet színpada számára ezek fölöslegesek.

Savu Șerban, én és mások meghívást kaptunk arra, hogy a szentgyörgyi Magma egyik kiállításán együttműködjünk a fiatal művészgeneráció képviselőivel. Ergó megpróbáltam azonosítani azokat a projekteket és műveket, amelyek az elmúlt évben felkeltették a figyelmemet – de különféle háttérrel rendelkező „hangokra” koncentráltam.

Lucia Ghegu projektjei, ketreceinek rajzai játszóterekké változnak paradox módon, a veszélyt és a komfortzónát állítják egymás mellé.
Lucian Popăilă festőállvány-freskókkal végzett kísérletei a bizonytalanság állapotát járják körül, a vázlat és a tökéletes alkotás törékeny, de dinamikus határán. Ioana Sisea számára a rajzok és szövegek szerves jellegűek, az anyagcsere váladékai, amelyek a testből kiszabadulva a nyilvános WC falain a véleménynyilvánítás szabadságának szimbólumává válnak. Végül, de nem utolsó sorban Paul Stoie 13 év után újra felfedezett szobrait választottam ki. Alkotójuk abszurd módon egyszerű, termikus tulajdonságokat használ a modellezéshez. A forró kő átjut egy polisztirol formán, s így az entrópia fogalma az esztétika és a fizika területén egyaránt érvényesül.
Ciprian Mureșan

A fiatal művészek, akik a Befejezett jövő #1/Future perfect #1 tárlat meghívottai, egy generációhoz tartoznak, barátság fűzi össze őket, és Kolozsváron végezték tanulmányaikat. Mindezekből nem feltétlenül következik az, hogy egységes meglátást vallanak a művészetről, még akkor sem, ha létezik bizonyos fokú affinitás közöttük.

Az elmúlt években követtem munkásságukat: rokonszenves volt számomra az, hogy elsődleges törekvésük nem az eredetiség, hanem az önmaguk előtti hitelesség – akkor is, ha elődeik művészi nyelvezetéből bőven merítenek táplálékot.

Mircea But festményei Courbet, Corot, Andreescu avagy Whistler tájkép iránti vonzalmát juttatják eszünkbe. Romantikus kicsengésű alkotásai a XIX. század légkörét elevenítik fel, a kiállítás keretén belül látható műveit William Blake költeménye, A méregfa inspirálta.

Camelia Filipov művészete a játékhoz hasonló: ludikus ártatlansággal, költői meglátással tárja elénk a közvetlen valóságot. Videóalkotásában – A műhely felé – a műhely irányába tartó mindennapos, rutinos útvonal művészi élménnyé alakul át Duchamp elméletének megfelelően – minden, ami egyszer a művészi szándéknak és megfigyelésnek alávetett, művészetté válik.

David Farcaș alkotásaiban Tiziano (Vénusz és Adonisz) és Piero della Francesca (Ádám halála) festményeinek részletei kerülnek új értelmezésre. Minden aspektust tekintve, a modellekhez képest itt merőben más alkotások kelnek létre – a kiindulópont csupán idézetté és ürüggyé válik, személyes tapasztalatok fejeződnek ki a festészet nyelvezete által.

Adela Giurgiu munkái nehezen sorolhatóak be egy általános sémába, egymástól is eléggé különböznek. Közös nevezőjük viszont az a bizonyos álomszerű állapot, amely a képzőművész gazdag képzelőerejéről tanúskodik. A fiktív Női arckép utalás Gaugain Tahiti nőire, de a primitív és ártatlan arc itt mást sugall: a festőnő alter egóját látjuk, a művészettörténet lencséjén átszűrődve.
Savu Șerban

Szervezők: Ecsetgyár Egyesület és a MAGMA Kortárs Közeg Egyesület
Partnerek: Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna Megye Tanácsa
Támogatók: Román Nemzeti Kultuárlis Alap, Kolozsvár Helyi Tanácsa és Polgármesteri Hivatala, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Communitas Alapítvány, NKA - Magyar Nemzeti Kulturális Alap.

A kiállítás a Living the Future – a művészeti alkotás támogatásának lehetőségei válságos időkben c. program része.

A program társtámogatója a Román Nemzeti Kulturális Alap. A program nem tükrözi szükségszerűen a Román Nemzeti Kulturális Alap hivatalos álláspontját. Az RNKA (AFCN) nem vállal felelősséget a projekt tartalmáért vagy a projekt eredményeinek felhasználásáért. Ezek kizárólag a kedvezményezettet terhelik.
A projekt Kolozsvár Helyi Tanácsának és Polgármesteri Hivatalának támogatásával jött létre.

http://fabricadepensule.ro/