» Haszmann Pál Múzeum

Haszmann Pál Múzeum

Utolsó frissítés: 2020-06-04 13:55:45

A csernátoni falumúzeumot alapítójáról, Haszmann Pálról nevezték el 1999-ben. Az intézmény a Damokos Gyula-féle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet.
A kúria az 1950-1970-es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, gazdátlanul élte végnapjait, amikor múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták.
Az udvarház a 17-19. században épült, neoklasszicista külsejét 1831-ben nyerte el. A több mint kéthektáros terület lehetőséget teremtett a skanzen létrehozására. A múzeum 1973. február 25-én nyitotta meg kapuját. Ehhez a dátumhoz kötődik a Csernátoni Népfőiskola és a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület "születésének" az ideje is.
Az eltelt évtizedek alatt ezrek látogatták és látogatják nagy érdeklődéssel, elismeréssel az azóta művelődési központként határainkon túl is számon tartott intézményt.
Haszmann Pál (1902-1977) pedagógus és Haszmann Pálné Cseh Ida (1909-2003) magángyűjteményüket ajánlották fel székely-magyar közösségüknek. Sok lelkes ember és támogató segítségével válhatott valóra több évtizedes múzeumteremtő álmuk. Munkájukat fiaik és azok családjai viszik tovább.
A Haszmann Pál Múzeum kertjébe áttelepített székely házak, székely kapuk, vízimalom, a háromszéki népi építészeti örökség egy-egy jellegzetes típusa adja a skanzen jelleget.
A székely házakat fából, sátortetővel építették, zsindellyel födték. Ezek többosztatú, ereszes és tornácos háztípusok, melyek korabeli bútorzattal, berendezéssel, tárgyi emlékanyaggal, eszközökkel a régi falusi élet hangulatát idézik, akárcsak az eredeti formájukban felállított, restaurált, régi háromszéki székely kapuk.
A múzeum udvarán Csernáton nagy szülöttjeinek, Bod Péternek és Végh Antalnak a mellszobrai állnak.
A vidék méhészkedési múltjának bemutatása külön is érdekes és gazdag gyűjteménye és látnivalója a szabadtéri múzeumnak.
Épített örökségünk emlékei, kopjafákkal, keresztekkel, sírkövekkel vidékünk székely temetőképének eredeti arculatát tükrözik.
A Damokos-kúria későközépkori, boltíves pincéjében kapott helyet a vidék öntöttvasművességét bemutató „kályhamúzeum”. A kiállítás nemcsak kályhákat, de dísztárgyakat, a hitélettel, temetőkultúrával kapcsolatos művészi öntvénycsodákat és használati tárgyakat is magába foglal, legrégebbi darabjai a 17-18. századból valók, többségük a 19. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából, Erdély hírneves öntőgyáraiból került ki.
A skanzen egyik legértékesebb gyűjteménye a régi mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás, amely Háromszék gazdálkodásának múltját, tárgyi és szellemi anyagát hivatott bemutatni: korabeli gőzgépeket, cséplőgarnitúrákat, traktorokat, motorikus erőgépeket, talajművelő gépeket, valamint jó néhány egyedi mezőgazdasági szerszámot.
A múzeum másik gyűjteménye a technikatörténeti tárgyakat felvonultató kiállítás is. Legkorábbi készülékek közé tartoznak a kristálydetektoros, fülhallgatós rádiók.
A vevőkészülékek sokasága mellett a hangrögzítő, hangvisszaadó készülékek, korabeli telefonok, gramofonok, patefonok is helyet kaptak az 1920-as, 1930-as évektől kezdődően egészen napjainkig. A gyűjteménynek több mint nyolcvan százalékát sikerült ismét működőképessé tenni, azokat meg is szólaltatják a látogatók gyönyörűségére.
A múzeummal „egy fedél alatt” működik a Csernátoni Népfőiskola, amely áprilistól októberig fogadja és várja a hagyományos mesterségek - fafaragás, bútorfestés, nemezelés, fonásszövés, ács, asztalos, kerekes mesterségek, művészi kovácsolás, székelykapu-építés, faragás stb. megismerésének igényével és e lehetőséggel élni kívánó fiatal alkotók százait.

Jegyárak:

Felnőtteknek: 10 lej
Diákoknak, nyugdíjasoknak: 5 lej
Diákcsoport (10-30 fő): 50 lej
Családoknak (2 felnőtt, 1-5 gyerek): 20 lej

Ingyenes:
- 7 éves korig
- múzeumi igazolvánnyal
- újságíró-igazolvánnyal