» 16. Minimum Party Alkotótábor

2011. július 27. és augusztus 7. között rendezik meg a 16.-ik Minimum Party Alkotótábort Jeltelen érzelmek néven.

Alkotóműhelyek:
- VIZUÁLIS művészeti műhely - Vezeti: Simon Gabriella (London)
- ZENEműhely - Vezeti: Gherasim Emil (Nagykároly)
- TÁNCműhely (július 27 és augusztus 2 között) - Vezeti: b a t a r i t a (Budapest)
- ÍRÓműhely - Vezeti: Selyem Zsuzsa (Kolozsvár)
- FOTÓműhely - Vezeti: Molnár Zoltán (Budapest)
- FILMESműhely - Vezeti: Fogarasi Gergely (Budapest)
- ÉPÍTÉSZműhely - Vezeti: Sisak Tamás (Kolozsvár)
- ÉLBOY kisérleti színházi műhely - Vezeti: Szabó Attila (Kolozsvár)
- FILOZÓFIAműhely - Vezeti: Pálfalusi Zsolt (Budapest)
- KÉZMŰVES műhely - Vezeti: Dolgos Kata (Csíkszereda)

Kis ízelítő a 2010-es táborról: B. D. T. - 15. MINIMUM PARTY
http://www.minimumparty.org/

FOTÓműhely

Vizualis művészeti műhely - Simon Gabriella (London)

A Minimum Party-n mindent lehet. Közel ezer méter magasban a fenyvesekkel körülvett erdei tisztáson a civilizációtól távol akár bármi is megtörténhet. A szabadság lehetősége olyan nagy, hogy talán ijesztővé is válhatna, ha ezt a nagy múltú összművészeti alkotó tábort szervező és működtető két fáradhatatlanan ember: Lőrincz Ildikó és Molnár István nem irányítana végtelen profizmussal és mély érzékenységgel.

Meghívásuk a 2011-es évi Vizuális Műhely vezetésére nagy megtiszteltetés volt számomra.
A tábor ez évi tematikája: 'Jeltelen Érzelmek' arra ösztönzött, hogy kísérletezve utat keressek, megoldást találjak az érzelmek vizuális jelrendszerrel való lehető legpontosabb megfogalmazására és ezzel elősegíteni a néző és alkotó közötti kommunikációt.
Részlet a Vizuális Műhely meghívójából: '....Cél: fellazítani viszonyunkat saját elképzeléseinkkel; kimozdulni a megszokott jelrendszerek keretéből, teret adni a külső és belső elvarasóktól mentes alkotói szabadságnak. Elsegítendő ezt egy rotációs rendszer keretén belül mindenki, naponta változó egy másik személy álltál elkezdett munkát folytat, anélkül, hogy tudná annak eredeti témáját. Felhívás folyamatos szerepcserere a néző és alkotó között...'

Ehhez nem kis bátorságra volt szükség, jelentkező mégis akadt bőven. Az első csoport különböző korú, érdeklődésű, több kevesebb alkotói tapasztalattal bíró résztvevőből állt össze. A környező táj volt a műterem, ahol helyszínt mindenki maga választott. Fontos szempont volt a tér adottságainak kihasználása. Az alkotáshoz csak a természetből vett anyagokat illetve vásznat és vízzel oldódó festéket lehetett használni. A ciklusok időtartama a taglétszámtól függött.

Igen lendületesen indult a munka, azonban ahogy az első nap vége közeledett érezhetővé vált a feszültség; nem volt könnyű továbbadni az alkotásokat... Később az idő előrehaladtával a kételyek megszűntek az energiák felszabadultak, egyre nőtt a kíváncsiság; vajon mi lesz ebből? de nemcsak a csoport tagjaiban hanem a tábor egyéb műhelyei is érdeklődni kezdtek nagy örömünkre.

A Selyem Zsuzsa által vezetett Író-műhely aktív résztvétele nagy mértékben tágította lehetőségeinket; módszerünket ideiglenesen átvéve különböző érzelmeket fogalmaztak meg számunkra, melyet nem a csoporton belül dolgoztunk fel hanem egy-egy önálló alkotó függetlenül épített meg.














A párhuzamosan működő csoportok egyike három gyerekből állt, Marci, Kinga és Boldi, akik a felnőttek több már 'befejezett' munkáját folytatták közösen, újabb perspektívát mutatva számunkra. Sokat tanultunk tőlük.
Az alkalmazott módszernek köszönhetően minden esetben módosult, gazdagodott a művek formavilága, miközben eredeti tartalmuk nem változott. Szinte mindenkiben felerősödött az önzetlen, másokkal való azonosulás kepéssége és a játékosság igénye, miközben a figyelem középpontjában végig az alkotás folyamata és nem a végcél állt.

Ennek ellenére vagy talán leginkább ezért igen izgalmas, emlékezetes művek születtek, melyeket a tábor végen végleg el kellett engedni, otthagyni. Ezt kihangsúlyozva meghívtunk minden Műhelyt az utolsó előtti nap, amikor szertartásosan felgyújtottuk az egyik alkotást: 'a test és lélek egyensúlyá'-t. Miközben a Zene Műhely föld mélyi hangokat varázsolt a tűz kőré, termékenységi-táncra rezdült egy lány a sötét éjszakban mint tűzijáték az elhamvadt test meg izzó szikrái az égbe szállva csillaggá váltak... a lélek érintetlen maradt...

Itt gyorsan megállítanám a mondatot mielőtt giccsessé válna a történet vége, hiszen az egyik legfontosabb kepésség amit a műhely munka alatt elsajátítottak a résztvevők, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan, mert a folyamat állandó a kapuk barmikor kinyithatóak, érdemes átmenni rajtuk és beengedni másokat.

Megformálni a megfoghatatlant, egyértelműen érhetővé tenni jelekkel az érzelmeket nagy kihívás volt, de bízom benne, hogy a Vizuális Műhely kísérlete sikerrel zárult és elérte célját. Ezért köszönettel tartozunk Ildinek és Istinek lelkes támogatásukért a Filmes és Fotó Műhelynek a dokumentációk elkészítéséért a Filozófia Műhely inspiráló provokációjáért az Író Műhely aktív részvételéért, az Építesz Műhely komoly érdeklődéséért a Tánc Műhely szelleméért és a 'Baba' Műhely felejthetetlen, építő energiájáért. Hatásuk, hozzászólásuk munkánkra meghatározó volt.

Köszönjük a lehetőséget, köszönöm a részvételt. Alig várom hogy újra ott lehessek.
Gabriella Simon
Visual Artist / Filmmaker
www.gabriellasimon.com

Küldje el közleményét / eseményét / ajánlatát / hírdetését,
hogy elérhető legyen a Kézdi Infó-n hangosan is!