![A csoda a moziban - a Tamási Áron emlékév soron következő eseménye - A csoda a moziban - a Tamási Áron emlékév soron következő eseménye.
A Tamási Áron emlékév soron következő eseménye A csoda című színházi előadás egy 2003-as felvételének bemutatása lesz a sepsiszentgyörgyi Művész moziban, az eseményre december 13-án, kedden este 7 órától kerül sor. Az előadást – melynek alcíme Játék Tamásival két részben az Énekes madár című színjáték alapján –, a legfontosabb Tamási-adaptációk között tartja számon a magyar színházi szakma. A vetítésre a belépés ingyenes.
A csoda Bocsárdi László harmadik Tamási-rendezése volt az 1997-ben, illetve 1998-ban színre vitt Vitéz lélek és Ősvigasztalás után. Az előadás elkészítése és műsorra tűzése része volt annak a rendezői programnak, mely a Tamási-darabok érvényes színpadi megfogalmazását kereste egy erősen szó-színházi, realista és hagyománytisztelő színházi közegben, amilyennek a sepsiszentgyörgyi is számított a kilencvenes években.
Az előadásban Tamási Áron elhagyja „mindenható” szerzői pozícióját, és belép a játékba az Ismeretlen nő mellett, akiknek replikái más szereplőktől átvett, valamint vendégszövegekből állnak össze. „Azért vagyok a világon, hogy valahol, bárhol, mindenhol otthon legyek benne” – parafrazálja az előadásban az idegen akcentussal beszélő Ismeretlen nő Ábel szlogenné koptatott mondatát, mely több nyelven is elhangzik. Bíró Béla színházkritikus szerint az intertextualitásnak köszönhető a többszörös fénytörés, mely az előadást úgy emeli egyetemessé, hogy a székely népmese egyedisége is a maga tisztaságában ragyoghat fel benne.
A 2002-ben készült produkció rendkívül nagy kritikai visszhangot kapott, mely minden bizonnyal a rendezői koncepciónak, a rendkívül erős színpadi látványnak (Bartha József munkája) és a szereposztás telitalálatának is köszönhető. Az előadás Budapesten, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIV. Fesztiválján (2003) elnyerte a fesztivál nagydíját, és ugyancsak a nagydíjat nyerte el Gyergyószentmiklóson, a Nemzetiségi Színházak II. Kolokviumán (2003). A Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválján Pálffy Tibort és Váta Lorándot díjazta a zsűri, s a 2008-as felújított előadásban játszott szerepeikért ismét díjat nyertek mindketten a 2009-es kisvárdai fesztiválon. Mi több, ezúttal Nemes Levente és Nagy Alfréd is alakításdíjat kapott, az előadás pedig elnyerte a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Fődíját.
„Reveláció”, írja a produkcióról az Ellenfényben Perényi Balázs, „messze a legjobb [Tamási-előadás], amit valaha láttam”, fogalmaz Koltai Tamás az Élet és irodalomban. A „diadalmas magyar kultúra” megnyilvánulásaként értelmezi az előadást a Magyar Nemzet szerzője, Joó István, és a „tökéletes színházi élménynek” szóló vastapsról számol be a Zsöllye hasábjain Polgár Teréz. „Kiváló és egységes a szentgyörgyi társulat, ahol a legapróbb szerepekre is remek színészek adódnak, s ahol e remek színészek a legapróbb szerepeket is példás szakmai alázattal és odaadással játsszák. Ennyire homogén és magasan képzett – bár más iskolát követő – együttest talán még egyet lehet találni a magyar nyelvterületen: a Katonáét” – írja Markó Róbert az előadás kapcsán a magyarországi Színház folyóirat 2009. szeptemberi számában. A csoda című sepsiszentgyörgyi produkcióról Boros Kinga készített átfogó, a hatástörténetre is kiterjedő elemzést, mely bárki számára elérhető a theatron.hu színháztudományi honlapon.](/images/kezdi_info_hir_11580.jpg)
A csoda a moziban - a Tamási Áron emlékév soron következő eseménye.
A Tamási Áron emlékév soron következő eseménye A csoda című színházi előadás egy 2003-as felvételének bemutatása lesz a sepsiszentgyörgyi Művész moziban, az eseményre december 13-án, kedden este 7 órától kerül sor. Az előadást – melynek alcíme Játék Tamásival két részben az Énekes madár című színjáték alapján –, a legfontosabb Tamási-adaptációk között tartja számon a magyar színházi szakma. A vetítésre a belépés ingyenes.
A csoda Bocsárdi László harmadik Tamási-rendezése volt az 1997-ben, illetve 1998-ban színre vitt Vitéz lélek és Ősvigasztalás után. Az előadás elkészítése és műsorra tűzése része volt annak a rendezői programnak, mely a Tamási-darabok érvényes színpadi megfogalmazását kereste egy erősen szó-színházi, realista és hagyománytisztelő színházi közegben, amilyennek a sepsiszentgyörgyi is számított a kilencvenes években.
Az előadásban Tamási Áron elhagyja „mindenható” szerzői pozícióját, és belép a játékba az Ismeretlen nő mellett, akiknek replikái más szereplőktől átvett, valamint vendégszövegekből állnak össze. „Azért vagyok a világon, hogy valahol, bárhol, mindenhol otthon legyek benne” – parafrazálja az előadásban az idegen akcentussal beszélő Ismeretlen nő Ábel szlogenné koptatott mondatát, mely több nyelven is elhangzik. Bíró Béla színházkritikus szerint az intertextualitásnak köszönhető a többszörös fénytörés, mely az előadást úgy emeli egyetemessé, hogy a székely népmese egyedisége is a maga tisztaságában ragyoghat fel benne.
A 2002-ben készült produkció rendkívül nagy kritikai visszhangot kapott, mely minden bizonnyal a rendezői koncepciónak, a rendkívül erős színpadi látványnak (Bartha József munkája) és a szereposztás telitalálatának is köszönhető. Az előadás Budapesten, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIV. Fesztiválján (2003) elnyerte a fesztivál nagydíját, és ugyancsak a nagydíjat nyerte el Gyergyószentmiklóson, a Nemzetiségi Színházak II. Kolokviumán (2003). A Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválján Pálffy Tibort és Váta Lorándot díjazta a zsűri, s a 2008-as felújított előadásban játszott szerepeikért ismét díjat nyertek mindketten a 2009-es kisvárdai fesztiválon. Mi több, ezúttal Nemes Levente és Nagy Alfréd is alakításdíjat kapott, az előadás pedig elnyerte a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Fődíját.
„Reveláció”, írja a produkcióról az Ellenfényben Perényi Balázs, „messze a legjobb [Tamási-előadás], amit valaha láttam”, fogalmaz Koltai Tamás az Élet és irodalomban. A „diadalmas magyar kultúra” megnyilvánulásaként értelmezi az előadást a Magyar Nemzet szerzője, Joó István, és a „tökéletes színházi élménynek” szóló vastapsról számol be a Zsöllye hasábjain Polgár Teréz. „Kiváló és egységes a szentgyörgyi társulat, ahol a legapróbb szerepekre is remek színészek adódnak, s ahol e remek színészek a legapróbb szerepeket is példás szakmai alázattal és odaadással játsszák. Ennyire homogén és magasan képzett – bár más iskolát követő – együttest talán még egyet lehet találni a magyar nyelvterületen: a Katonáét” – írja Markó Róbert az előadás kapcsán a magyarországi Színház folyóirat 2009. szeptemberi számában. A csoda című sepsiszentgyörgyi produkcióról Boros Kinga készített átfogó, a hatástörténetre is kiterjedő elemzést, mely bárki számára elérhető a theatron.hu színháztudományi honlapon.
Nincs még hozzászólás. Légy te az elsõ !