» Az élet egy csoda - a filmklubban

Az Art Cafe-ban december 15.-én, csütörtökön este 19 oratol folytatjuk, a szerb film fenegyereke EMIR KUSTURICA filmjeiből összeállított válogatásunkat "Az élet egy csoda (®ivot je čudo)" című 2004-es szerb-francia-olasz romantikus vígjátékkal, hossza 155 perc.

A rendezőnek ez a filmje is pont olyan, mint egy Kusturica-film. Van benne az emberi kapcsolatokat romboló háború, szerelem, vannak szenvedélyesen mulató délszláv figurák, sok pohártörés, fúvószene, kedves állatok.



1992. Bosznia. Luka, a Belgrádban élő szerb mérnök egyszer csak fogja operaénekes feleségét, Jadrankát, és tehetséges focista fiát, Milost, és leköltözteti a családot a semmi közepére, egy kis faluba. Az a terve, hogy egy olyan vasútvonalat építsen, amely összeköti Szerbiát Horvátországgal, turistaparadicsommá változtatva így a vidéket. A tájat színesítik a faluban élő vérbő karakterek, akik bármikor készek a mulatozásra, bármely pillanatban kitörhet egy kisebb fajta ünnepség, ivászattal-evészettel. Jadranka pedig, bár porallergiában szenved, bármikor kész operát énekelni. Szinte mindenki vak, és nem érzékeli a közeledő háború szelét. Így amikor az mégis bekopog az ajtajukon, eluralkodik a káosz. Milost behívják a hadseregbe, és szinte azonnal túszul is esik, Jadranka pedig lelép egy magyar zenésszel. A katonák egy muszlim nőt hoznak Lukának, legyen ő a túsza, hogy kicserélhesse majd a fiára. A környezetében egyedül Luka képtelen udvariatlan lenni a tússzal, végül még egymásba is szeretnek, ezzel komplikálva a túszcserét.

Emir Kusturica filmjei a magyar nézőnek egyszerre ismerősek és idegenek: ismerős a kesernyésen ironikus, kelet-európai filmekre jellemző hangvétel, és izgalmasan idegen az a kegyetlen, balkáni feketehumor, amely eredeti ízt ad a történetnek. Kusturica, aki eddigi munkáiban a sokszereplős nagyjelenetek és a féktelen rajcsúrok mesterének bizonyult, most új mutatvánnyal próbálkozott: a szerelemről mesél.

A film Cannesi külön díjat nyert.