Luca napján, 2017 december 13-án mesés, csilingelős, játékos hangulat lengte be az ikafalvi Művelődési Otthon két színterét: az imateremben a felnőttek, a másik helységben a gyerekek hangolódtak a csodavárásra... Körbe, mesekarikába ülve, elcsendesedve, halk csengőszó és gyertyafény mellett gurult a mesegomolyag fonala.

A bevezetőt Bardócz Csaba tiszteletes úr tartotta az adventi időszakról, várakozásról, karácsonyról, az ünnepről. Miután a hallgatóság egyenként elmondhatta mit jelent neki képben, hangban, illatban a karácsony, szép hosszú mesék következtek arról, hogy Teremtőnk miután megteremtette a napot, holdat, vizet, földet, megteremtette saját képmására és hasonlatosságára a lelkes, érző és értő embert, a férfit és a nőt. Ez egy nagy csoda, bennünk az isteni szikra. A következő mese az öreg királyról szólt, aki arra a fiára hagyta a birodalmát, amelyik mosollyal, jósággal, bölcsességgel töltötte meg a termet, az uralkodáshoz szükséges életet.

Továbbá szólt a mese a gazdag grófról és grófnéról, akiknek nem volt gyermekük, de óriási nagy volt a szívük. Minden vagyonukat a szegényekre áldozták és mikor nem maradt semmijük akkor kapták a legnagyobb ajándékot. Örökbe fogadhatták az árva óriásfiút, akinek apja mindent felvásárolt tőlük, s aztán meghalt. Visszakapták a vagyonukat, fiúk is lett és tovább segíthették a szegényeket. A következő mese címe: A boldog ember inge. Ez arról szólt, hogy a király abba betegedett bele, hogy mindenhonnan csak panaszt hallott. A dajkája azt tanácsolta, hogy keressen egy boldog embert, kérje el az ingét s akkor meggyógyul. A király jártában, keltében csupán egy ágrólszakadt szegény embert talált boldognak, akinek csupa folt kabátja alatt egy szál inge sem volt. Ha lett volna azt is oda adta volna. Ekkora szeretet láttán a király azon volt, hogy segítsen a szegényeken. Attól boldog az ember ha elégedett és segít amivel tud. Végül a bohóc meséje következett, ami arra tanított, hogy mindenki tehetsége és hozzáértő munkája által legyen hasznára saját maga és embertársai javára.

A meséket Szabó Melinda, Bodó Czerék Erika, Csavar Mátis Katalin, Bardócz Tímea, és Szabó Enikő mondták el. Angyalian szép mesék voltak és nagyon tanulságosak. Finom volt a Kovács Tünde által előkészített tea és a sütemény. A gyerekek is csodálatosan érezték magukat, le lehetett "olvasni" róluk. Az ikafalvi leányszövetség fiataljai kiváló hangulatot teremtettek számukra. Jó látni, hogy úgy mint régen ma is együtt tud játszani egy egész falu gyerek serege.

Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő