Folytatódik a vallomások sorozata

Ha hétvége, akkor újabb Műsorral, ezúttal a hatodikkal jelentkezik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata, melynek házigazdája Kolcsár József, vendégei pedig P. Magyarosi Imola, Szakács László és Erdei Gábor. A beszélgetést szombaton 17 órától láthatják az érdeklődők a Tamási Áron Színház Facebook-oldalán található linkről, mely 24 órán keresztül lesz elérhető. Ugyanitt a Műsor korábbi részei is megtekinthetőek 4 dollárért (16 lej körül), amit a link aktiválásakor bankkártyáról lehet kifizetni.

P. Magyarosi Imola mindenekelőtt a Nemes Nagy Ágnes versei alapján összeállított egyéni műsorával vívta ki magának a kollégák elismerését. A középiskolában sok minden érdekelte, például a biológia vagy a matematika, és talán a versek iránti vonzalmának köszönheti a leginkább, hogy végül a színészi pálya mellett döntött, annak ellenére, hogy tanárai és szülei sem lelkesedtek túlságosan ezért az ötletért. Sepsiszentgyörgyi első éveit a másoknak való megfelelési vágy határozta meg, melynek súlya alól az anyaság kínált feloldást számára, ezáltal rátalált a belső békére, és minden a helyére került az életében. Nagyon szereti a vidéki környezetet, amelyben él a családjával, a háziasszony szerep megnyugtatja, és sokkal jobban vonzzák a belső értékek, mint a szépség, mellyel kiskora óta megbélyegezték.

Szakács László Marosvásárhelyen nőtt fel, ahol gyermekkorában elég züllött, idősebb barátai voltak, de megtanulta tőlük, hogy mit jelent a betyárbecsület. Valójában a katonaság elől menekült, amikor gépészmérnöki egyetemre felvételizett, amit sikeresen el is végzett, majd fizikusi diplomát is szerzett, és tanárként is dolgozott. Mérnökként került Gyergyószentmiklósra, ahol csakhamar megismerkedett „a figurásokkal” és Bocsárdi Lászlóval, aki meghívta a társulatába. Gyergyói és szentgyörgyi színészi élményeiről, valamint egy több éven át tartó magyarországi kitérőről is mesél a műsorban, de azt is megtudhatjuk róla, hogy édesapjának egy barátja által találkozott először a „színházzal”, és ugyancsak gyermekkori élményeire vezethető vissza szenvedélyes állatszeretete is. Jelenleg a kutyájával él, és ismerkedik a nagyapa-szereppel.

Erdei Gábor elsősorban alkatával, megjelenésével szokta felhívni magára a figyelmet, ez már akkor is így volt, amikor még amatőr bábszínészként alkalmazták a szatmári színházhoz. Az ottani kollégái bátorítására felvételizett a színire, amit sikeresen el is végzett, de az egyetemen is az alkata volt a védjegye. Bevallása szerint ez gyermekkorában nagyon zavarta, talán kicsit zárkózott is lett emiatt, de miután megtanulta elfogadni önmagát, még erényt is tudott kovácsolni ebből. Mára már tehetségével és rengeteg más adottságával sikerül kibújnia a karakterszerepek skatulyájából, és mind színészként, mind magánemberként elégedett az életével. A színház mellett érdekli a gasztronómia, a sport, és akik ismerik, tudják, hogy igazi jóbarát, akire mindig lehet számítani. Az utóbbi időben azonban mindent felülír a család, ez a legfontosabb számára.

Nemes Levente színművész jellemzései és a torpedó játék is újra része a műsornak, melyben rengeteget derülhetünk, de a komorabb pillanatok sem maradnak el, hiszen ha társulatunk színészei közös élményeikről beszélgetnek, előbb-utóbb a tavaly eltávozott kolléga és jó barát, Nagy Alfréd emléke is felmerül...