"Gondozd műemlékedet annak idején ..." címmel Sebestén József építész és műemlékvédelmi szakember tart előadást 2016. április 19-én, kedden 18 órától
a múzeum időszakos kiállító termében.

François-Antoine de Boissy Anglas, írta 1794-ben: „Őrizzétek a művészetek, a tudományok és az értelem emlékeit... évszázadok hozománya ez, nem saját tulajdonotok. Csak akkor rendelkezhettek vele, ha biztosítjátok megőrzését.” Majd háromnegyed évszázaddal később, 1878-ban a hivatalos magyar műemlékvédelem egyik jeles, alapító személyisége, Ipolyi Arnold már Magyarországon figyelmeztetett ilyképpen: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze maradványainkat és töredékeinket, ne hogy végleg elveszszenek, s az által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.”
A társadalmak kulturáltságát az évszázadok alatt rájuk maradt, „egymásra rétegződött” épített környezetük gazdagságán túl, az életük színtereinek értékeivel, a teremtett természeti, s az ember által alkotott, alakított környezettel való megfelelő bánásmódnak, a fenntartásnak, a gondozásnak, a megőrzésnek, a méltó használatnak köszönhető állapota is jelzi. Ez a mindennapi tevékenységnek keretet adó történeti környezet közvetlen hatást gyakorol az ott élőkre. Demoralizál, ha elhanyagolt, lepusztult, de ha tiszta, gondozott, méltó módon használt, gazdagított, úgy generációk teljesítményeinek megbecsülésére tanít, közösségek, generációk között kohéziót teremthet, s közvetlenül hat az életminőségre.
Dávid László, a segesvári református gyülekezet néhai, tudós lelkésze ezt ajánlotta mindennapi megfontolásra műemlékesek és nem szakemberek számára egyaránt: „A műemlékek további sorsa legalább annyira fontos, mint keletkezésük körülményeinek tisztázása.” „Gondoskodj műemlékedről annak idejében, s akkor nem lesz szükséges (teszem hozzá én(SJ), nagy költséggel!) helyreállítanod. […] mindezt pedig cselekedjük gyöngédséggel, tiszteletteljesen és folytonosan; és akkor még számos nemzedék fog születni és újra eltávozni annak árnyékában.” írta John Ruskin már 1848-ban, az Építészet hét lámpása c. könyvében. MaxDvořák művészettörténész pedig, 1918-ben figyelmeztetett így: „Ne várjuk meg, míg a károsodások terjedni kezdenek, s így a kis károk a gyors növekedés által naggyá válnak. Költségeket takarítunk meg, a műemlékeket jó állapotban tarthatjuk fenn.” Műemléki épületeink használati értéke mindennapi életminőségünk alakulásában nem elhanyagolható. Megóvásuk, környezetünk ápolása életkörülményeink javításának igen fontos eszköze. Napjaink egyre mélyülő morális és pénzügyi válságát látva gazdasági szempontból sem mindegy, hogy miként sáfárkodunk nemzetgazdasági szempontból erőforrásnak számító, jelentős épített és táji környezeti javainkkal.

https://www.facebook.com/events/129307734137195/