Szoborerdő
Ilés- Muszka Rudolf és Vargha Mihály szobrászati kiállítása Kézdivásárhelyen

Az ötvenes éveiket taposó képzőművészek a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum (valamikori 3. sz ipari líceum) rajztagozatának első- illetve második generációs növendékei.
Büszkén és szeretettel emlékeznek a művészi pálya kezdeteire, szaktanáraikra a Kosztándi- és Vetró házaspár önzetlen pedagógusi munkásságára.
A nagyszerű művészeti-, szakmai irányítás mellett, kiváló tanárok segítettek alkotóvá válásukban.
Negyven éve annak, hogy diákként, első kiállításukat szervezték a patinás gimnázium fizika termében, a művészeteket pártoló Szőcs tanárházaspár jóvoltából.
Négy évtized nagy idő. A két egykori művésznövendék úgy döntött, ideje számot adni, megemlékezni az elmúlt néhány évtized küzdelmeiről, sikereiről, eredményeiről.
Bár mindketten egyéni útjukat járják, művészetükben ennyi év távlatából is felfedezhetünk hasonlóságokat: a fa, mint nyersanyag iránti vonzalom, az organikus, kapcsolódó formák elsőbbsége, a monumentalitás iránti vágy.
A kiállítás egyik szakmai kihívása: hogyan tükröződik vissza negyven év távlatából az erőteljes pályakezdés, a tanárok hatása? Mi marad, mi a fontos, mi az ami alig változott?
A művészek elmondása szerint e kiállítás létrejöttében három mozgatórugó működött: kettejük művészetben fogant barátsága, a szülőváros, Kézdivásárhely iránti ragaszkodás és az egykori tanárok, diáktársak, a KÖZÖSSÉG iránti szeretet.