Kölcsönös tisztelet - ez lenne a kulcsszó

Zuhogó esőben indult a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepség, a hagyományőrző csapatok, a lovashuszárok és a falvak képviselőinek felvonulása után a műsor zenei részét sajnos nem tudták megtartani.

Idén a hagyományőrzőket a Vetró András százados vezette XV. Határőrség és Hagyományőrző Csapat, a Szegedi 3-as Honvédzászlóalj Vass László ezredes vezetésével, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki gyalogezrede Lukács Botond hadnagy vezetésével és a XV. Székely Határőr gyalogezred gelencei szakasza képviselte. Hozzájuk csatlakoztak a Tuzson János hagyományőrző társaság bélafalvi szakasza Boldizsár Béla vitéz százados vezetésével és a tápióbicskei tüzérek. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki csapata Pál Olivér, hagyományőrző huszárhadnagy vezetésével hat lovassal érkezett a Gábor Áron térre.

Bokor Tibor polgármester ünnepi köszöntőjében párhuzamot vont 1848 és 1918 között, mondván „a pesti 12 pont és a gyulafehérvári határozat között egyszerre furcsa és ellentmondásos, de ugyanakkor megdöbbentő a hasonlóság. Úgy, ahogy a kérés és az ígéret között is óriási a szakadék. Ezért fontos számunkra ma, a román centenárium esztendejében összegyűlnünk: emlékeznünk kell a pesti 12 pontra, és emlékeztetnünk kell a 100 évvel ezelőtti határozatra”. Az elöljáró arra is kitért, hogy míg beszédét erre szerette volna alapozni, a tegnapi események után átértékelte mondanivalóját. „Elegünk van! Elegünk van abból, hogy mindig kettős a mérce. Úgy látszik, a centenárium évében, kemény év elé nézünk. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat után Kézdivásárhely is elnyerte „méltó” büntetését, amiért nem tett román zászlót a magyar mellé. Ami azért érdekes, mert tízévre visszamenőleg ugyan azokkal a zászlókkal, ugyan azokat a helyeket díszítjük fel március 15-én. Ezek a szimbólumaink, ragaszkodunk hozzájuk, és nem adjuk semmiért őket! A magyar szabadság ünnepén jogunk van kitenni szimbólumainkat, jogunk van szívünk szerint, érzesünk szerint ünnepelni. 170 éves a magyar forradalom. Románia a centenárium évébe lépett, így hetven évvel fiatalabb. Felháborító, hogy még mindig nincs semmi tisztelet. Megdöbbentő, hogy még mindig nincs elfogadás, hogy képtelenek velünk együtt élni. Elfogadhatatlan, hogy ami a tavaly még nem szúrt szemet, idén a nulladik percben kiveri a biztosítékot. Igen, a centenárium éve van. És nekünk a centenárium évében is magyar a szívünk, és mi a centenárium évében is tiszteljük azokat, akikkel együtt élünk. Kölcsönös tisztelet, ez lenne a kulcsszó. 100 év után is nagy kérés...” – zárta mondandóját Bokor.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédét Dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja tolmácsolta, amelyet kinyomtatva az ünnepség előtt át is adott Bokor Tibor polgármesternek. „Ma ismét eljött az idő, amikor együtt kell megvédenünk szabadságunkat és ezeréves kultúránkat. Mert mi, magyarok ma sem kívánunk mást, mint hogy közösen ünnepelhessünk hőseinket, és olyan világot építhessünk magunknak, amelyben szabadon használhatjuk nyelvünket és büszkén mondhatjuk el, hogy akárcsak őseink, mi is az erő, a hűség és a jövőbe vetett reménység színeiben akarunk élni a Kárpát-medencében” – hangzott a magyar miniszterelnök üzenete.

A kézdivásárhelyi diákok nevében, Cisar Krisztián-Bogdan, a Zúg Március szónokverseny győztese beszélt, arra sarkallva kortársait, hogy merjék megváltoztatni a jelent, és kockáztassanak: „Ifjú diáktársaim! Meritek ti kockáztatni a kényelmeteket? Vagy már teljesen megalkuvók lettetek? A kényelem sokmindentől megfoszthat. Jól érezzük magunkat benne, és nem gondolunk arra, hogy talán majd egyszer ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Kockáztatnotok kell majd, szólnotok kell, azért, hogy érvényesüljetek. Persze csak akkor, ha akartok. Van egy másik út is: megalkusztok és hagyjátok, hogy elnyomjanak titeket a véleményetekkel együtt. Ne engedjétek ezt, hiszen fiatalok vagytok. Ott pislákol bennetek a láng, tudom hogy nem aludt még ki teljesen. Lobbantsátok fel azt a lángot, hogy világítsa meg előttetek az utat. Merjetek felszólalni, merjetek kiállni magatokért és társaitokért, mert akkor a saját kezetekbe vehetitek a jövőtöket!”

Az idei március 15-i ünnepségre Kézdivásárhely büszkesége, Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója is „hazatért” ünnepelni, így ő volt a megemlékezés díszszónoka. Beszédét a hit fontosságára élezte ki, kiemelve, „hogy ennek a népnek csak akkor van jövője ezen a földön, ha felhagy a mai korban oly divatos panaszkodással, az önsajnálattal, a mások hibáztatásával, egyszóval, ha rendezi lelki életét, kapcsolatát Istennel és embertársaival!”. Az igazgató tiszteletét fejezte ki és úgy fogalmazott, hogy hisz abban, hogy ma is élnek közöttünk hősök, ma is vannak Székelyföldön Gábor Áronok. „A ma hősének már nem kell ágyút és golyót öntenie, nem kell lövészárkot ásnia, rohamra indulnia. Ők a korunk kihívásaira tudatosan, vagy ösztönösen megfelelő mai emberek: Én hősként tudom tisztelni például azt a sikeres vállalkozót, aki Székelyföldben gondolkodik és tervez! Aki hazahozza a vállalkozását, itthon munkahelyeket teremtve megélhetést biztosít a székelyek családjainak. (...) Le tudom venni a kalapom azok előtt a kisemberek előtt is, akik külföldre mennek dolgozni, pénzt keresni, tapasztalatot szerezni, de a megszerzett tudást, keresetüket itthon fektetik be. (...) És képzeletben kezet szorítok és tisztelem azt az egyszerű embert is, aki nem tesz semmi különöset, nem hajt végre nagy tettet, csak egyszerűen nem megy el, nem adja fel! Aki ugyan nem váltja meg a világot, de megjavítja a háza tetőzetét, feltámasztja a földre bukott kertet, megnyesi a parlagon hagyott gyümölcsös fáit, kitakarítja a forrásokat és a patakmedreket. Majd vasárnap elmegy megpihenni Isten házába. Megpihenni és hálát adni, hogy itt élhet ezen a földön, Európa eldugottnak mondott, de számunkra legszebb szegletében, ahová ezer éves múltja köti” – vélekedett Vargha Mihály.

Az ünnepségen Szakács Anett, a Molnár Józsiás Általános Iskola V. osztályos diákja Petőfi Sándor Szörnyű idő versét szavalta, amely kiválóan illett az igencsak borúsra és esősre álló időben. A műsort Márdirosz Ágnes színművész Elindultam szép hazámból című népdala indította, Kiss László színművész pedig Vörösmarty Mihály Szózatával zárta a megemlékezést. Az eleredt eső miatt a Historica zenekar és Kalányos Roland fellépése elmaradt.

Az ünnepi áldás után a Tanulók Klubja fúvószenekar a székely és a magyar himnuszt játszodta, majd az ünnepség koszorúzással ért véget.

Fotók: Tofán Levente