2019. október 10-én csütörtökön 17 órától Koszta István Trianon Árnyékában - Erdély követei Párizsban című könyvének bemutatóján vehetnek részt az érdeklődők a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban.

Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban október 11-én 18 órától tekinthető meg.

A kötetet bemutatják és a szerzővel beszélgetnek:
Dr. Pál-Antal Sándor akadémikus, a MTA külső tagja és
Székedi Ferenc újságíró, publicista.

A könyv a helyszínen megvásárolható lesz 45 lejért és
a szerző dedikálja.

KOSZTA ISTVÁN Gyulafehérváron született (1945). Bölcsész (Kolozsvári BBTE, 1968), újságíró. A magyar PEN Club és az Európai Szociológiai Egyesület (ESA) tagja. A Budapest Fórum Egyesület (Európai Regionális Tanulmányok Hálózata - Alpok–Duna–Adria régió) alapító tagja. Hadtörténelmi, történelmi tárgyú tanulmányai a Hadtörténelmi Közlemények, a Trianoni Szemle, a Székelyföld folyóiratokban, a sepsiszentgyörgyi múzeum Acta Siculica évkönyvében, a Marosvásárhely illetve a Maros megye történetéből 1-4. c. tanulmánykötetekben stb. jelentek meg.
A szerző hasonló tárgyú, megjelent könyvei:
Huszártörténet (2008) – A marosvásárhelyi 9. honvéd. huszárezred története
Nem (csak) Erdély volt a tét I. (2010) – Kései tudósítás a párizsi konferenciáról
Nem (csak) Erdély volt a tét II. (2011)– Mária román királynő párizsi követsége
„A sors kereke a végzetre megy” (2014) – I. Könyv. 1914 – Sodrásban
„A sors kereke a végzetre megy” (2017) – II. Könyv. Erdély a Nagy Háborúban – 1914–1916
„A sors kereke a végzetre megy?” (2019) – III. Könyv. A Nagy Háború Erélyben – 1916. augusztus – december (nyomdában)

TRIANON ÁRNYÉKÁBAN – ERDÉLY KÖVETEI PÁRIZSBAN

Ajánlás

A párizsi LE MIROIR képes hetilap 1919. május 18-i száma a vörös hadsereg katonáinak budapesti, majálisáról közöl címlapfotót. A felvétel betájolása: „A forradalmár katonák virágokkal és vörös zászlóval díszítették Árpád magyar hős lovas szobrát. Meg kell jegyezni, hogy a szobor talapzatán ülő férfiak többsége háborús rokkant.” Ez van (volt) Pesten, miközben Párizsban a német küldöttség a május 8-án átvett békefeltételek fölött töpreng. Nem sokáig. A lapszámra való utalás úgy kerül itt képbe, hogy a 8. oldalán van egy fotóriport az elkészült német békeszerződés és mellékletei átadásának történelmi, a Versailles-i Trianon-palotába összehívott üléséről.
Témám szempontjából azért is érdekes, mert a felvételen a számmal jelölt tizenhat hivatalos résztvevő között 15-ös számmal ott találjuk Alexandru Vaida Voevodot is, a román küldöttség erdélyi munkacsoportjának vezetőjét. Vagyis nem tévedek, ha azt írom, hogy Erdély ott volt a párizsi békekonferencián. Ugyan pár napot késve érkezett meg, de ott volt. A végére úgy is, hogy még a sátorbontás előtt Vaida-Voevod átvette a román királyság képviseletének vezetését.
Alig van irodalma. A magyar történelemírás számára zsenáns az, hogy sikere lehetett az erdélyi különjárásnak a párizsi konferencián, a román történelemírás pedig Ionel Brătianu királyi miniszterelnök és a liberális kormányzat briliáns teljesítményeként könyvelte el, és ez azóta sem változott.
Az erdélyi történészek közül Liviu Maior ír először monográfia jellegű bevezetővel Vaida-Voevod visszaemlékezéseiről és levelezéséről, de nem tér ki csak jelzésszerűen Vaida-Voevod párizsi tevékenységére, félúton megáll. Vaida-Voevod titkára, Vasile Virgil Tilea ír, egy könyvtárban is alig elérhető, szemtanú beszámolót Vaida-Voevod fődelegátusi (1919. november – 1920. március) tevékenységéről.
2010-ben egy kis tanulmánykötetben Liviu Maior visszatér és summázza Vaida-Voevod és az amerikai delegáció kapcsolatait, jelezve Keith Hitchins e tárgyban 1979-ben a Revue Roumaine d’Histoire-ban, megjelent tanulmányát.
Kötetemben több, alkalmi dolgozatra szövegem jegyzeteiben utalok. Lényegében tehát ennek az erdélyi jelenlétnek az eltitkolt története ez a könyv.
Raffay Ernő az elő kézirathoz írt előszavában így ajánlotta:
„íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titkok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani. Vagy inkább üzenni?”