» Molnár Adolf - kézdivásárhelyi reménység

Molnár Adolf 1993. július 12-én született Kézdivásárhelyen, Szabó Ildikó és Molnár Antal fiaként. Ötödik osztályban kezdte a jégkorong edzéseket Kézdivásárhelyen Márton Sándor edzővel. Első nagy sikere akkor történik, amikor megnyerik az U 16-os korosztály országos bajnokságának III. helyét. A céhes város után Brassó következik, Adolf 6 hónapot játszik a Fenestella felnőtt csapatában, ahol megállapították edzői, hogy a jó fizikai felkészültség egymagában nem elegendő a jégkorongozáshoz. Itt lehetősége adódik tanulni a tapasztalt felnőtt játékosoktól. 2010. augusztusától a dunaújvárosi Dunaferr SE jégkorong szakosztálya soraiban üti a korongot. Kézdivásárhelyen egy kerékpárverseny alkalmával ismertük meg közelebbről Adolfot és édesapját. A 192 cm magas, atléta alkatú fiatalemberből sugárzott a magabiztosság. Vele készítettük az alábbi riportot:

- Hogyan kerültél ki Dunaújvárosba?
Kercsó Árpád székesfehérvári edző javaslatára résztvettem egy próbajátékon és felvettek.
- Hogyan fogadtak az új helyen? Iskolában és a klubban?
Nagyon kedvesek voltak velem az iskolában, az edzésen egyaránt, az igazgató, az edzők és a diákok is
- Hogyan telnek a hétköznapok? Milyen ott az életed?
A hétköznapok kemények, Csata Csaba, Prakab Gábor edzők irányítása alatt szigorú rend uralkodik a klubban, naponta három edzésünk van, reggel 5.45 órakor kelünk, a nap folyamán kétszer gyakorolunk a jégen, konditerembe megyünk vagy egy száraz edzésen is részt veszünk, ez többnyire futásban nyilvánul meg.
- Mikor jársz iskolába, ha ilyen sokat sportolsz?
Magántanuló vagyok, akkor megyek iskolába, amikor ráérek és a vizsgáimat is tetszés szerint rakhatom le
- Szórakozásra jut idő?
Igen, de ritkán. Hetente 1 alkalommal lehet elmenni szórakozóhelyre, vasárnap este, viszont ez is korlátok között van, hiszen az alkohol fogyasztása szigorúan tilos
- A kötelező edzéseken kívül mivel töltöd a szabadidődet?
Pihenek, tanulok és gyakran kerékpározok, úszok
- Mit szeretsz a legjobban a jégkorong edzésen, mérkőzéseken?
Talán azt, hogy a hoki egy kemény sportág és van benne egy jó adag agresszívitás
- Úgy tudjuk, hátvédként gyakran kezdeményezel verekedést, dulakodást a pályán. Agresszív vagy az utcán, az edzéseken kívül is?
Igen, számomra úgy érdekes a hoki, ha összeütünk néha az ellenféllel. Az utcán soha nem szólok senkinek egy rossz szót sem, viszont nem hagyom, hogy provokáljanak, kötekedjenek velem
- Milyen gyakorisággal jársz haza Kézdivásárhelyre?
Havonta egy hétvégére engednek el, és ezen kívül Karácsonykor, Húsvétkor 1-2 hétig lehetek a szeretteimmel együtt.
- Mi a legnehezebb számodra Dunaújvárosban?
Talán a szüleim, a húgom hiánya, az édesanyám finom főztje, amit nem helyttesíthet semmi, azt hiszem
- Mit teszel olyankor, amikor elkap a honvágy?
Számolom a napokat.......
- Sok erdélyi csapattársad van?
Igen, sok játékos innen ment ki, többek között csapattársam a kézdivásrhelyi Valentincik Áron is, aki már 2 éve van kint.
- Mi a legjobb eredményetek a csapattal?
Országos bajnokságot nyertünk az U 18-as korosztályban a benevezett 8 csapatból sikerült elsőnek kikerülni
- Mik a terveid a jövőre nézve?
Június 20.-án résztveszek egy két hónapos edzőtáborban Vancouverben, amit fizetni kell, itt szeretném megköszönni az édesapám áldozatkész segítségét, ő mindig mellettem áll és sokat költ azért, hogy én révbe jussak
- És ezután?
A nyár végén bekerülök a Dunaferr U 20-as korosztályába, minden lehetőség adott az előrelépésre
- Mi az álmod?
Az osztrák ligában szeretném ütni a korongot

Úgy legyen!
Kívánunk Adolfnak erőt, egészséget, hogy kitűzött céljait elérje, gratulálunk eddigi eredményeihez és reméljük, sok jót fogunk még hallani róla jégkorongos berkekben.

Kocsis Zoltán