» Salamon Ferenc - Fülszöveg

Salamon Ferenc legújabb könyve: El van bütülve, Háromszéki szólások, kifejezések, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiadásában jelent meg Sepsiszentgyörgyön, 2010-ben.

Mítosz vagy nem, a székelyt furfangos észjárása, humora, magvas, célratörő beszéde, jóízű szófordulatai jellemzik. A könyvben szereplő legtöbb kifejezés, szólás a régi székely települések erkölcsi értékrendjét, sajátos világát idézik, a székely ember konok szembeszegülését az időjárási viszonyokkal, a mostoha sorssal, a megsemmisítő, értékpusztító politikai, történelmi erőkkel szemben. Élni és túlélni, legyőzni a halált, a humor erejével felülkerekedni a bánaton, szomorúságon, bosszúságon. Ezek a szófordulatok kifejezik a kimondhatatlant, elsimítják bennünk a lét abszurditásából adódó feszültségeket. 

A szerző nemcsak a “szúrágta, okkersárgára fakult, árvíz áztatta és tűzvész nyaldosta, cafatokra mállott írásos dokumentumokat” böngészte át, hanem résztvevő megfigyelőként, gyakran maga is a játék részeseként, saját anyanyelvi és közlésbeli tudásának nyelvi fordulatait használva bírta szóra adatközlőit. 

Az összmagyarság számára oly jelentős szólásgyűjtemények (pl, O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások című munkája), sajnálatos módon nem tartalmazzák ennek a tájegységnek a jellegzetes nyelvi anyagát. Éppen ezért a szerző egyik fő célkitűzése az, hogy az állandó székely szókapcsolatok kerüljenek be az összmagyar nyelvhasználat vérkeringésébe. Salamon Ferenc erős hite szerint a magyar nyelv pallérozásának manapság egyik megkerülhetetlen kútfője a népnyelvből való tudatos átvétel.

A többezer állandó szókapcsolatot tartalmazó  gyűjtemény bizonyítéka annak, hogy a székely ember nemcsak hagyományőrző, de hagyományteremtő is,  nyelvi leleménye derűs, ízes és zamatos!

A székely nyelvjárást és észjárást nem leget és nem szabad mesterkéltnek tekinteni. Ha van ilyen vélemény, akkor azt cáfolják a székely mindennapok, de ezeknek a nyelvi kincseknek az élvezéséhez olyan “vevőkészülékre” van szükség, amellyel dekódolni lehet a székely lélek mélyebb rétegeit is. Ezt a gondolatot bizonyítja és támasztja alá  Vöő Gabriella egyik írásából kiragadott  idézet is: “… a népi tudat a székelységnek olyan sajátos etnikai jellemvonásait tartja számon, melyek egy sajátos gondolkodásmódban, észjárásban és kifejezésmódban nyilvánulnak meg, s mellyel a székely alkalomadtán mások fölé kerekedik.” Ennek a gondolkodásmódnak a köztudatban furfang, ravaszság a neve, és ez a székely mítosz alapja.  

A szerző életrajzi adatai:

Sepsiszentgyörgyön született 1948-ban, a helyi Mikes Kelemen Líceumban érettségizett, elvégezte a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolát, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarát Kolozsváron. Tanárként 36 évet, művelődésszervezőként 7 évet dolgozott. Fő kutatási területe Háromszék művelődéstörténete. Nagycsaládos, a Kárpát-medence legkeletibb városában, Kézdivásárhelyen él.