A kiadóról
A Fantomatika Kiadót 2016 szeptemberében Szabó Krisztina és Sárosi Mátyás-Zsolt alapította, székhelyük Kézdivásárhelyen, Erdélyben van. Szeptember óta a képregény első számainak megrajzolásával, a honlap elkészítésével, a kiadási folyamat megtervezésével, továbbá adminisztrációs tevékenységekkel foglalkoztak.
A fantomatika kifejezést Stanislaw Lem írásaiban olvasták először, később máshol is találkoztak vele. A fantomatika holografikus világot, mesterségesen kreált valóságot jelent, a virtuális tér szebb, hangzatosabb neve.




Néhány szó az alkotókról:

Szabó Krisztina
Kézdivásárhelyen született 1977-ben, ugyanitt végezte az elemi, majd a középiskolát, ezt követően a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban érettségizett. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, a Ioan Andreescu Vizuális Művészeti Egyetemen diplomázott fotó-videó szakon. Több ízben állított ki videóalkotásokat Kolozsváron, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, performansz művészként eljutott Írországba, videóworkshopon vett részt Németországban. Kezdő alkotó korától tudatosult benne a társadalmi témákhoz való ragaszkodása, elengedhetetlen számára a nézőbarát (user-friendly) tálalás, hitvallása a nézőért való alkotóművészet. Dolgozott már tördelőszerkesztőként, tanárnőként, kulturális szervezőként, alapított ifjúsági-kulturális egyesületet, önkénteskedett természet- és állatvédő csoportokban. Gyermekkorától rajzfilmet szeretett volna készíteni, később beleszeretett a sci-fi-be, és azóta sem ábrándult ki belőle. Bár vizuális művészeti nevelésben részesült, egy idő után rá kellett ébrednie arra, hogy mindig is a narratíva, az alkotás történetalkotó része érdekelte, így – ha elég későre is – elkezdett történeteket írni.

Áttanulmányozta a forgatókönyvírás csínját-bínját, és egy versenyen jó elbírálást kapott a Fantomatika történetéért. Azóta is tervezgeti, hogy megvalósítja ötleteit film-animációs film formájában. Évek óta várja, hogy valaki képregényt jelentessen meg Erdélyben, hogy ennek itt is legyen „kultúrája” – néhány éve azonban a sors összehozta Sárosi Mátyással, egy kiváló rajzolóval, és hirtelen az is nyilvánvalóvá vált, hogy mi kell történjen ezekkel az ötletekkel.

Sárosi Mátyás
Szintén kézdivásárhelyi, 1985-ben született, ő is Kolozsváron végzett, grafika szakon. Nagyon termékeny alkotó, rengeteg kiállításon vett részt, 2015-ben a Székelyföldi Grafikai Biennálé különdíjasa volt. Kísérletezett videóval, zenével, az utóbbi időben akrilfestékkel és vegyestechnikával készített nagyméretű táblaképeket. Stílusában keveredik a klasszikus grafikai vonalvezetés a rajzfilmes, popkultúrás vizuális élményekkel. Jó humorérzéke és társasági lénye mellett létezik egy merengő, elmélkedő, nehéz szívű oldala is, ez meg is látszik munkái mondanivalóján. Festményei megtekinthetők a http://matyassarosi.wixsite.com/artist weboldalon. Klasszikusnak mondható munkássága mellett végig rajongott a képregényekért, de nem fogalmazódott meg benne, hogy kipróbálja magát ebben a műfajban, amíg nem volt egy konkrét koncepció és forgatókönyv, amelyre építkezni lehet.

Egy régebbi beszélgetés során azt mondta, hogy az álommunkahely számára egy számítógépesjáték-készítő cégnél lenne mint grafikai tervező. Mostani feladata, vagyis a képregényrajzolás nem áll messze ettől, karaktereket, helyszíneket tervez, a maga ura lehet, saját stílusában alkothat. Valójában a munka neheze az övé, napi tíz órát is rajzol, hogy időben elkészüljön a lap. Nehezebb és önfeláldozóbb tevékenység ez, mint a táblaképfestés, ahol hetekig is dolgozott egy alkotáson, mert itt naponta több kompozíciót kell kitaláljon, és meg is rajzoljon. Nagyon élvezem ezt a munkát – mondta –, egyre jobban szeretem! Azért is szeretem, mert ez az alkotási forma sok emberhez eljut, mint a street-art, és aprópénzbe kerül, a valóságtól elrugaszkodott árú művészeti produktumokkal szemben.