2016. december 10-én, szombaton 16 órakor Kézdivásárhelyen a református temetőben kerül sor a Kászonjakabfalván hősi halált halt v. Mező Ferenc, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem kitüntetettje emléktáblájának az ünnepélyes megkoszorúzására.
Szervező: a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya.
v. Mező Ferenc tartalékos zászlós 1944. szeptember 3-án életét áldozta Kászonjakabfalván hazájáért, nemzetéért, a szabadságért.
1944. szeptember 2-án reggel a Kászonjakabfalvától 4-5 kilométerre lévő 24. határvadász zászlóalj parancsnoki harcállás pontját már majdnem bekerítették az oroszok, ezért a zászlóalj megkezdte a visszavonulást Katrosára. Szeptember 3-án az erősen fogyatkozó zászlóalj Ozsdolánál váltakozó erejű harcot vívott a támadó orosz gyalogsággal. Kászonjakabfalva fölött, a falutól délre, az 1051 méteres Nyír-ponk és a Katrosa közötti térségben a 24. Határvadász zászlóalj géppuskás századának egy szakaszát rendelték védőállásba. A nap folyamán a támpontszerű vonalat több ízben, a túlerőben lévő szovjet lovasság és lövész gyalogság támadásai érték. Ezeket a védők minden esetben visszaverték. Mező Ferenc tartalékos zászlós, a géppuskás szakasz parancsnoka – miután tűzgépei harcképtelenné váltak, a lőszerük elfogyott, irányzói és kezelői pedig egymás után estek el vagy sebesültek meg a nehéz gyalogsági tűzben – maga feküdt a még üzemképes egyetlen géppuska mögé. Már több sebből vérzett, de még mindig sikeresen verte vissza az újra és újra rohamozó szovjet gyalogságot. Az egyik tüzelőállásban a pisztollyal és kézigránáttal vívott közelharcban esett el, mert sebesült, halott bajtársait, fegyvereit – esküjéhez ragaszkodva – nem hagyta el. Holtteste az ellenség kezére került. Éjszaka a tiszti legénye a szovjet harcelőőrsök között átkúszva azonban kilopta azt, és szekérre téve Kézdivásárhelyre szállította, ahol eltemették. Mező Ferenc példás helytállásáért és az ellenség előtti, kimagaslóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért a honvédség 17. tagjaként (post mortem) az egyik legmagasabb magyar háborús kitüntetést, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi érmet kapta meg. Ezt a kivételes kitüntetést, az 1942-ben alapított tiszti állományú vitézségi érmet összesen 22 magyar és 3 német katonának adományozták. A magyar tiszti állomány kitüntetettjei között volt Mező Ferenc.
v. Mező Ferenc, a Laczkó–kriptában nyugszik. A családi szájhagyomány azt is megőrizte, hogyan teltek a hős Mező Ferenc utolsó órái, és mi történt vele halála után. Ezt az én nagyapám így adta tovább nekem: Kászonjakabfalván rettenetes pusztítást végeztek az oroszok. Mező Ferenc tüzelőállása előtt halomban álltak a halottak, és ő tudta: neki is a halál lesz a sorsa. Akkor a kezét rákötötte a géppuskájára, hogy holtában is lője az ellenséget. Hátvédként így védte a visszavonuló katonáit. Az oroszok büntetés- és elrettentésképpen holttestét kitették közszemlére Kászonjakabfalva központjába, nem engedték eltemetni. Onnan lopta el a katonája, és hozta Kézdivásárhelyre, mert ismerte a menyasszonyát, Bene Arankát, aki a Laczkó-családhoz tartozott, akinek édesanyját, Bene Albertnét, Laczkó Ágnesnek hívták. Mező Ferencet tehát Bene Aranka családjának a kriptájában, a Laczkó-kriptában temették el a református temetőben.
Bene Aranka a háború után, áttelepedett Magyarországra és onnan, 1956-ban kivándorolt Ausztráliába. Attól kezdve vitéz Laczkó Áronnak a családja gyújtott gyertyát az elesett katona lelki üdvéért, és vitt virágot a kriptához az emlékére. A család annál hívebben őrizte Mező Ferenc emlékét, mert ő dr. Laczkó Lászlónak barátja is volt. Mező Ferenc a halála előtti napon, szeptember 2-án Kézdivásárhelyre jött elbúcsúzni menyasszonyától, tudva, hogy továbbvezényelik. Dr. Laczkó László is akkor búcsúzott el feleségétől és hat hónapos fiától, és valószínű, hogy találkoztak is.
Mező Ferencnek a Laczkó-család tudta szerint élő hozzátartozói nincsenek, így hát a Laczkó-család rokonának fogadta.

Emléke legyen áldott, és vitézsége, hazaszeretete szolgáljon példaként mindenki számára!