A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház május 9-én, szombaton 19 órától mutatja be Nyikolaj Vasziljevics Gogol Az őrült naplója című monodrámáját a Vigadó Művelődési Ház nagytermi stúdiójában. Az előadást Barabás Árpád mutatja be Porogi Dorka rendezésében.

Jegyek 15 lejes áron válthatók a Vigadó Művelődési Ház közönségszolgálati irodájában munkanapokon 8 és 16 óra között, valamint az előadás előtt egy órával.
Helyfoglalás a 0267 360 179 vagy a 0729 058 197-es telefonszámok valamelyikén lehetséges.

Az őrült naplója (1835) egy kishivatalnok tudathasadásos állapotának mesteri ábrázolása. Hőse, Popriscsin, a „normális” világból kilépve a betegségbe, a téveszmék fantázia- szülte birodalmába menekül, ahol összekeveredik képzelt és való. Innen próbálja megérteni – az író pedig ebből a groteszk szemszögből láttatni – életének történéseit, ebben az irracionális világban próbál felemelkedni kisszerű létezéséből akár a spanyol királyi trónig.
Az őrületnek és a valóságnak a „tényei” egymásról lehánthatatlanul jelennek meg az elbeszélésében. A társadalmi megalázottságának, kiúttalanságának következménye az a fajta „lázadás”, mely az őrületbe kergeti, s amelyben egyúttal vágyálmai is megfogalmazódnak. A társadalmi korlátokat az őrület groteszk formában feszegeti, s Gogol, az őrült logikája révén, az egyedi eset általános okozati összefüggéseibe hatol be. Gogol kérdése izzóan mai: mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk?

Nyikolaj Vasziljevics Gogol ukrán származású orosz író. Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Pétervári elbeszélései (melynek része az Egy őrült naplója is), a saját pétervári élményei hatására keletkezett írások. Gogol a népmesei hősök ártatlanságával érkezett Pétervárra, mintegy szerencsét próbálni. Ám mennél jobban kiismerte magát, annál inkább érezte otthontalanságát a nagyvárosban, ahol az ember őrlődik és felőrlődik ábrándjai és a külvilág, képzelgései és a köznapiság között.
Álmok és víziók, amelyek megsemmisülnek, nevetségessé válnak a nappal kiábrándító közönségességében. Ez az élmény - a meghasadt létezés élménye - jelenik meg valamennyi Pétervári elbeszélésében. Ezekben a „hivatalnoknovellákban" az élet: ésszerűtlenségek halmaza, amelyben a valóság, mint rögeszme (Az orr), a rögeszme, pedig mint valóság tükröződik (Az őrült naplója).

„A rendező feladott valamennyit saját szuverenitásából, én pedig érvényesítettem Popriscsin megformálásához kapcsolódó elképzeléseimet. A kisembert kívántam bemutatni, aki bár a 19. században él, ugyanolyan, mint mi, akik itt futkosunk a 21. századi korszerű megalázottságban, a kiúttalanságban, ahol nincs, vagy alig van helye a lázadásnak és ha valaki deviáns, az elbukik, az őrületig hajszolja magát”- fogalmazott a monodráma kapcsán Barabás Árpád színművész.