Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a szociális és munkaügyi minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást.

A Gyulafehérvári Caritas aggodalommal vette tudomásul, hogy folytatódik a szociális szolgáltatásainak a fenntartására jóváhagyott állami szubvenció néven ismert támogatás visszaszorítása. Eközben a tapasztalt komoly és fokozódó szükségek mentén folyamatosan bővítettük segítő kínálatainkat.

A forráskiesés egyre súlyosabban érinti programjainkat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat is jelentős hiánnyal rugaszkodik neki az évnek. Tíz otthoni beteggondozó központunkra kért támogatásból, csupán fele kapott részleges támogatást. Teljes mértékben elestek a támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei központok. De nem kapott támogatást a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthonunk, a diódi gyermekotthonunk, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programjaink, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatóközpontunk.

A 2016-os év elején gyakorlatilag 1.972.024 lejes forráskieséssel kell számoljunk a szükségletekhez képest, amely kétségessé teszi több mint 2.800 gondozottunk ellátását. Míg 2013-ban 3.650 személy ellátását támogatta a szaktárca, az idén csak 809 gondozott ellátását finanszírozza.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a forrásmegvonás a legtöbb romániai civil és egyházi szociális szolgáltatót érinti. Románia messze elmarad az Európai Unióban a szociális szolgáltatásokra fordított költségvetési forrásokkal, és a polgárainak alanyi jogon biztosított szociális szolgáltatásokkal.

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben, számos más civil és egyházi kezdeményezéssel együtt, az embertől emberig történő intézményes segítség kiépítésének, hozzáférhetővé tételének úttörői voltunk. Úgy tűnik, ebben az erőfeszítésben továbbra is és egyre inkább csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számíthatunk. Velük tanácskozva, egyeztetve kell eldöntenünk stratégiai magatartásunkat az elkövetkező évekre: mi az ami vállalható abból a sokmindenből amire szükség van.

Ez úton is szeretném megköszönni munkatársaink és partnereink mellénk-állását, hogy segítettek átvészelni az elmúlt két év drasztikus visszavágásait.

dr. Márton András
igazgató