» Hozzáállásból jeles Ikafalvának

Falusi környezetben nyáron különösen nehéz közösségépítő alkalmakat szervezni. Ezt a jelenséget kiküszöbölendő indítottuk útjára a Közösségben a közösségért elnevezésű programunkat, ami által tudatosan oda figyeltünk arra, hogy a nyári úgynevezett takaró szezonban is figyeljünk oda egymásra, a közösségünkre, emberi kapcsolatainkra.
A Communitas Alapítvány által is támogatott program sorozatunkban a helyi alakuló cserkészcsapat megmozdulásai mellett a Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoport munkájába kapcsolatunk be több Ikafalvi fiatalt. A júliusi hónap volt a legmozgalmasabb, mert az egyházmegyénk által szervezett rendezvényekre látogattunk el népes Ikafalvi küldöttséggel. A Bereckben megszervezett gyereknapra egy mikrobusznyi gyereket vittünk magunkkal, Kovászna-Vajnafalvára az ifi napra egy autónyi fiatallal utaztunk, a kisborosnyói nőszövetségi napra és a felsőcsernátoni presbiteri napon is tíz-tízen vettünk részt. A hét zárónapjára Székelytamásfalvára kiskocsikkal, de a nagy részvételi szám miatt még egy mikrobuszt is igénybe véve utaznunk. A következő héten az Ikafalvi gyerekekkel a Hun táborban vettünk részt Sepsibesenyőn, majd a rákövetkező héten az ikafalvi ifisekkel a Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Keskeny út sátras munkatársai voltunk.
Közösségünket, összetartozásunkat építette az a megható alkalom is, amikor a mostanit megelőző ikafalvi lelkipásztor, Sánta Imre mellett állhattunk ki a Református Székely Mikó Kollégium elé augusztus utolsó szombatján jelezve ezzel, hogy az az ügy, amiért ő áldozatot vállal nekünk is szívügyünk.
A közösségépítést egy másik síkon közösségi munkával folytattuk a nyár végén, illetve az ősz elején. A presbiterek segítségével kalákával tettük rendbe az egyházközség egyik helyiségét, majd ezt követően egy még nagyobb létszámú kalákával újrafestettük az eredeti világos kék színre az Ikafalvi Református Templom padjait, illetve a nyílás záróit. A közösségépítés záró akkordjaként megszervezett kaláka elgondolásunkon felül sikerült. Több naposra terveztük ezt a megmozdulást tekintettel az elvégzendő munkára, és azt kértük, hogy első sorban a fiatalok segítsenek, hogy ezáltal is érezze a jövő generációja, hogy a templom az egyház az övé is és neki is kell tennie, áldoznia érte. A felhívásra nagyon sokan jelentkeztek. Alig győztük a hiányzó nyersanyagot és a kellékeket pótolni. Jóleső érzés volt azt látni, hogy az egyházért egy 180 fős közösségből közel negyven fiatal jött el segíteni, otthagyva a pityókaszedést, a meszelést, vagy más egyéb őszi, betakarodással kapcsolatos elfoglaltságot. Köszönetet mondunk Kovászna Megye Tanácsának is, aki támogatta az elvégzett munkálatok anyagi és eszköz költségeit.
Istennek adunk hálát, hogy a felsorolt és a felsorolásból kimaradt események által is építhettünk a közösségünket, erősíthettük az egymáshoz és az Istenünkhöz fűző kapcsolatainkat.

Bardócz Csaba lelkipásztor