A könyvkiadóként működő kolozsvári Sétatér Egyesület idén, a magyar kultúra napja alkalmából, a fenti címmel felolvasó körutat kezdeményezett. Ennek egyik állomása a Vigadó Művelődési Házban január 23-án, szombaton 19 órától helyet kapó rendezvény, amelynek költő, író meghívottjai Magyarországról Szálinger Balázs és Szentmártoni János, Erdélyből pedig Lövétei Lázár László, Dimény-Haszmann Árpád és Király Zoltán. Az est házigazdája Fekete Vince költő

Meghívottakról:

Szálinger Balázs (1978, Keszthely): József Attila- és Artisjus-díjas költő, drámaíró. Pályája elejétől hangsúlyos szerepet tölt be alkotásában a verstörténeti hagyományok megőrzése, sőt megújítása, különösen a verses epika területén. Egy ideig Erdélyben élt, első verskötete, a Kievezni a vajból (1999), illetve Zalai Passió című vígeposza (2000) Kolozsváron jelent meg. Utóbbival a Bródy Sándor-díjat és a Magyar Rádió Petőfi-díját is elnyerte. Következett az istenek és emberek harcáról szóló eposz, A sík (2005), egy monumentális történelmi látomás, amely többek közt Vörösmarty Mihály A Rom és Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásaival mutat rokonságot. A százegyedik év (2008) a szerző verses regénye, amely 2007-ben játszódik Budapest egyik kerületében, de történései megeshetnének bárhol Magyarországon: egy tehetséges fiatal újságíró, majd szóvivő, egy Hahóthy nevű egyén életének egy évét meséli el a felemelkedéstől a bukásig. 2003 és 2009 között írt verseinek válogatását M1/M7 címmel jelentette meg 2009-ben, ebben ember és társadalom témáinak versautópályái futnak össze, főszerephez jut az időhöz való viszony, tudatosabb, mégis nyitottabb élet- és poétikaszemléletet hoz. A szerző korábbi versesköteteiből és kisepikai műveiből ismert humort és játékosságot felváltja az irónia, a fájdalom, a szépség, a hétköznapok esztétikája. A könyv, fülszövege szerint, a szerző számadása arról, hogyan lett a legkisebb fiúból költő, aki felkészült arra, hogy az emberélet útjának feléhez érjen.
Írásainak visszatérő témája a köz- és magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. Ezt hordozza Köztársaság című színműve is, amely 2012-ben elnyerte Az évad legjobb magyar drámája díjat, ősbemutatóját a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban tartották.
A Hévíz című irodalmi folyóirat szerkesztője. 2014-ben a Heaven Street Seven együttes frontemberével, Szűcs Krisztiánnal közösen indult útjára Szűcsinger elnevezésű zenés-irodalmi sorozatuk.

Szentmártoni János (1975, Budapest): József Attila-díjas költő, irodalomkritikus, esszéíró. Az ELTE bölcsészettudományi karán szerzett diplomát. 1989 és 1996 között a Stádium Fiatal Írók Körének alapító tagja. 1997-ben a Jelenlét folyóirat társszerkesztője. 2000-től a Magyar Napló folyóirat versrovatának és a Magyar Napló Könyvkiadónak felelős szerkesztője. 2004-től a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnökségi tagja. 2006-tól a Tokaji Írótábor kurátora, 2006-tól 2009-ig a Könyves Szövetség elnöke és az Új Átlók Művészeti Társaság titkára, 2009-től az NKA Szépirodalmi Kollégiumának, 2010-től a Móricz Zsigmond ösztöndíj kuratóriumának és a MISZJE elnökségi tagja. 2010-től a Magyar Írószövetség elnöke. Nyolc évig szerkesztette Az év versei című reprezentatív antológiát.
Költői világa szorosan kötődik a mindennapok személyes élményeihez. Verseit fordították angol, bolgár, finn, francia, lengyel, német, román, spanyol nyelvre.
Utóbbi művei közül: Eleven csónak (esszék, kritikák, tanulmányok – Budapest, 2004), A másik apa (versek, Budapest, 2005), Ulysses helikoptere (versek, Budapest, 2008), Ballada hétköznapi díszletekkel (válogatott versek, Budapest, 2010), Miféle földet (versek, Budapest, 2014).
Szerzői honlapja a http://www.szentmartonijanos.hu/ címen érhető el.

Lövétei Lázár László
Született 1972. február 2-án Lövétén. Nős (felesége: Boros Csilla), két kislány édesapja.
Tanulmányai: Petru Groza (mai nevén: Tamási Áron) Líceum, Székelyudvarhely, 1986–1990; Műszaki Egyetem, Kolozsvár, 1990–1992; Babeş-Bolyai Tudományegyetem, magyar-román szak, Kolozsvár, 1993–1998
Életút: 1998 óta a Székelyföld szerkesztője. Csíkszentdomokoson él.
Díjak: a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díja, 1998; Faludy-díj, 2001; Déry-díj, 2005; Radnóti-díj, 2008; József Attila-díj, 2009.
Kötetek: A névadás öröme (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1997); Távolságtartás (Pro-Print, Csíkszereda, 2000); Két szék között (Kalligram, Pozsony, 2005); Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2009); Árkádia-féle (Erdélyi Híradó – Ráció, Kolozsvár – Budapest, 2009). Zöld ((Erdélyi Híradó Kiadó – Szépirodalmi Páholy – Fiatal Írók Szövetsége, 2011).
Fordításkötet: Mircea Cărtărescu: Lulu (regény) (Gondolat, Budapest, 2004), Filip Florian – Matei Florian: Kölyök utca (regény) (Bookart, 2014)


Király Zoltán (1977, Kolozsvár): költő, műfordító. Dolgozott (1997-től) a kolozsvári Szabadság napilap, (1998-tól) a Helikon irodalmi lap munkatársaként. 2002 és 2003 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának irodavezetője, 2003 és 2004 között az Erdélyi Híradó Könyvkiadó szerkesztője, 2003 és 2006 között a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöke. 2005-től az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető igazgatója, 2006 áprilisától 2014 végéig ügyvezető elnöke. Jelenleg a Sétatér Egyesület elnöke, az Írók a Sétatéren körút ötletgazdája.
Kötetei: Szombat, szobámban képzelődöm (versek, Kolozsvár, 2000); Avantgárd keserves (versek, Kolozsvár – Budapest, 2002); Lejárhatás (versek, Kolozsvár – Budapest, 2004); Férfifiók (versek, Kolozsvár – Budapest, 2009); Szívtűzoltóautó (versek, Kolozsvár, 2013).
Műfordítás: Franz Hodjak – Legenda a kútról (versek, novellák és egy monodráma, Szenkovics Enikővel közösen, Kolozsvár, 2005).
Több irodalmi ösztöndíj és a Tokaji Írótábor díjának (2010) nyertese.

Dimény-Haszmann Árpád (1977, Kézdivásárhely): költő. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán diplomázott. Öt évig helyettesítő tanárként tanított magyart és angolt, bő tíz éve a Székely Hírmondó napilap munkatársa, jelenleg vezető szerkesztője.
Verseit 1996-ban kezdték közölni az erdélyi folyóiratok, aztán hosszas elhallgatás után 2012-ben hívta fel magára ismét az erdélyi, majd a magyarországi irodalmi lapok figyelmét.
Apatológia című első kötete 2014 novemberében jelent meg, az év decemberében elnyerte az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-debütdíját. Ugyancsak 2014-ben a Székelyföld kulturális folyóirat neki ítélte oda a Szabó Gyula-emlékdíjat.

FEKETE VINCE
Költő, szerkesztő, műfordító. Született Kézdivásárhelyen, 1965. ápr. 7-én. Nős, (felesége: Bartók Erzsébet) két gyerek apja. (Fanni, 1998, Dániel, 2000).
Tanulmányai: Babeş–Bolyai Tud.egy., Kolozsvár, 1989–94, JATE BTK, 1996–99.
Életút.: 1993– a Helikon, 1996– az Előretolt Helyőrség, 1999– a Székelyföld szerk.
1995-ben Soros-, 1997-ben Móricz Zsigmond-, 2000, 2003 NKA-, 2004 Benedek Elek ösztöndíjas. PhD.
Díjak: A Román Írószöv. Debüt-díja (1996), Sziveri János-díj (1996), az Erdélyi Magyar Írók Ligája nagydíja (2005), Pro Literatura-díj (2005).
Kötetek: Parázskönyv (1995), Ütköző (1996), A Jóisten a hintaszékből (válogatott és új versek, 2002), Lesz maga juszt isa (paródiák, szatírák, állatmesék, 2004)., Piros autó lábnyomai a hóban (2008), Udvartér (tárcanovellák, 2008), Védett vidék (versek, 2003–2010), Udvartér (tárcanovellák, 2014), Vak visszhang (2015)


Az Írók a Sétatéren körút többi állomása: 2015. január 21., 19 óra, Székelyudvarhely, Menta bisztró (résztvevők: Dimény-Haszmann Árpád, Király Zoltán, Lövétei Lázár László, Szálinger Balázs, Szentmártoni János; házigazda: Fekete Vince); 2015. január 23., 19 óra, Kézdivásárhely, Vigadó Művelődési Ház galériája (résztvevők: Dimény-Haszmann Árpád, Fekete Vince, Király Zoltán, Lövétei Lázár László, Szálinger Balázs, Szentmártoni János).

A rendezvénysorozatot a Bethlen Gábor Alap támogatja, partnerei, Bod Péter Megyei Könyvtár, a Magyar Írószövetség a Vigadó Művelődési Ház és az eirodalom.ro portál.