Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem mint ezek? (Jn 21,15)
Rendhagyó módon több időm volt befele fordulni és elmélkedni az idei húsvét nagyhetén. Naponta közösen étkeztünk, igéket tanultunk a gyerekeinkkel, amelyeket a három étkezésnél elmondtunk. Megtanultuk közösen Jézus Én vagyok mondásait hét nap alatt. Virtuálisan tartjuk a kapcsolatot. Az egyik családi beszélgetésen drága komám kissé ironikusan megjegyezte: szerencsés a bezártságban az, aki szereti a feleségét! Akkor én szerencsés vagyok? Mit jelent, hogy szeretek valakit?
Jézus mindig radikális. Sőt, formabontó! Rájöttem, hogy időnként szeretem papírforma szerint megélni a hitem, a keresztyénségem: a megszokott körök, istentisztelet, kórus, úrvacsora, az adott keretek. Ha valaki a válsághelyzet előtt kezdeményezte volna, hogy otthon a családjainkban vegyünk úrvacsorát, nem biztos, hogy díjaztam volna. De Jézus életében, halálában és feltámadásában egyaránt formabontó. Jézus szeretet értelmezése is túlmutat a mi szeretetünkön. Karácsonyt tartjuk a szeretet ünnepének, de nagypénteken jelenik meg leginkább az, amit Jézus így fogalmazott meg: Nincs senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért! (Jn 15,13) És milyen különös, hogy a feltámadott Jézus azt kérdezi Pétertől: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Olyan jó lenne erre a kérdésre rávágnom, hogy igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Hamisan cseng az én számból! Olyan különös, hogy a feltámadásról kellene elmélkednem, annak jelentőségéről, hitünknek az alapjáról, egész keresztyén világunk reménységéről! A keresztyén hit kozmikus optimizmus! Túlmutat mindenen, halálon túlmutató erővel bír, értelmet ad földi létünknek. Athanasziusz egyházatya így fogalmazta meg: „a feltámadott Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi!” Arról kellene elmélkednem, hogy ha nincs örökkévaló értelme az életnek, akkor egyáltalán nincs értelme!
De nem mehetek el a kérdés mellett, amely nekem is szól: Szeretsz-e engem? A feltámadott kérdése! Máskor olyan könnyen beszélt Péter: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom”. (Mt 26,33) A máskor énközlő, impertinens Péter most azt mondja: Te! (Háromszor mondja, hogy te tudod, Uram!). Az én helyett háromszor te-t mond! Mintha egy érzelmeit nehezen kifejező székely lenne, mint én! Mit jelent szeretni az Urat? Arra jutottam, hogy nekem azt jelenti, hogy nem tudom elképzelni az életem és a halálom nélküle! Ahogy szeretem a feleségem és a családom, ahogy türelmet, figyelmet, törődést próbálok gyakorolni, ahogy megölelem őket, ahogy összetartozunk! Valami ilyesmit jelent Jézus Krisztus! Nem tudom a napjaimat, életem, és a halálom, illetve örök életem nélküle elképzelni! Nyilván az én szeretetem nem teljes. Rész szerint való, töredékes!
Különös nyelvi finomság jelenik meg az idézett párbeszédben, Jézus azt kérdezi: Agapasz me? (a görögben az Agapé a feltétel nélküli szeretet szava). És Péter így válaszol: Filo sze (a fileo a görögben az emberi, feltételekhez kötött szeretetet jelenti). Miközben háromszor teszi fel a kérdést (Péter is háromszor tagadta meg Jézust), harmadszor átveszi Péter kérdését és nem az isteni szeretet feltétel nélküli szavával kérdez, hanem az emberivel. Jól van, Péter, nem kívánom, hogy isteni módon szeress feltétel nélkül, csak ahogy te tudsz. A tőled telhető szeretettel szeretsz-e? Az isteni szeretet szintjéről lehajol az emberinek a szintjére. A feltámadásában is a feltétel nélküli szeretet jelenik meg! Ezért ezen a húsvéton erre a kérdésre, hogy szeretsz-e engem, merek én is választ adni: Uram, te tudod! Milyen nehéz kimondani, hogy szeretlek! De nem a halott Jézusnak, hanem az élőnek kell kimondanom! Így lesz igazi húsvétom!
RUSZKA SÁNDOR
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván, a Vigadó Művelődési Ház csapata!
Nincs még hozzászólás. Légy te az elsõ !