» Keskeny út Tusványos 2012

Tusványos a világ közepe, hallottuk nem egyszer a táborra és a bevetésre készülve. Munkánk során többször gondolkodunk el, azon, hogy mire is van szüksége az embereknek, mi az, amit mi, ez a kis és fiatal csapat, adni tudunk. Vannak esetek, amikor erőnkön fölül teljesítünk és a legváratlanabb események részesei lehetünk.
A Keskeny Út sátor az a hely, ahol elcsendesedhetünk, magunkba tekinthetünk, művészi énünket felszínre hozhatjuk, és főként önmagunk teljességében elfogadást nyerünk. Még a világ közepén is szükség van olyan helyre, a koncertek, bulik forgatagában, ahol a csend beszél, itt Márai Sándor gondolatai szóltak hozzánk, a Füveskönyvből, hangolódtunk a napra, a feladatokra és a minket körülvevő világra.
A test táplálékra éhezik, hogy megfelelő módon tudja végezni a napi feladatokat, és ezzel egyidőben a lélek is táplálékot kér, aki betért fél tizenkettőkor a sátorba, az részesülhetett a lelki táplálék felüdítő érzésében. A lelki táplálék osztói a csapatból szóltak hozzánk, akik azt a feladatot elhívást kapták, hogy az embereknek lelki táplálékot, és felüdítő szavakat adjanak. Első nap Kádár Zoltán János első évet végzett Protestáns Teológiai hallgató szólt hozzánk, majd Bardócz Csaba Ikafalvi lelkipásztor, őt követte Szabó Pál-Péter szintén első évet végzett Protestáns Teológiai hallgató, és a sort Bencze Zsuzsánna Unitárius (mesteris) teológiai hallgató zárta.
Előadásaink különböző témákban zajlottak, szerdán Raff Róbert berecki szórványlelkész Világvége lesz? - Az utolsó idők jelei címmel tartott elődást, mely során megtudhattuk, hogy igenis lesz világvége, de még nem tudni pontosan, hogy mikor. Csütörtökön Ruszka Sándor a Kézdivásárhelyi Református Kollégium lelkésze A hit az valami más címmel tartott előadást, ahol megtudhattuk, hogy a mai világszemléletben a hit ténylegesen valami más, egy olyan tényező, amely a legegyszerűbbeknek adatik meg, és ami a legegyszerűbben a kereszten függő Jézusban nyilvánul meg. Pénteken Beke Boróka karatnai református lelkipásztornő, és négy-gyermekes családanya a Terhesség, vagy áldás fogalmakról beszélt, illetve példázta azt, hogy milyen egy nagycsaládban élni, egy nagycsaládról mint édesanya és dolgozó nő gondoskodni, illetve milyen nehézségekbe ütköznek a mai társadalomban a többgyermekes, illetve a gyermeket vállalni akaró nők.
Programunk része volt az Élményszínház, mely a látás inger megvonásával vezet végig egy történeten, mint főszereplőt, és "kényszerít rá" minket arra, hogy más érzékszerveinkre hagyatkozzunk.
A gitárestek mércéje pozitív értékeket mutattak, míg első este csak néhányan csatlakoztak az éneklő társasághoz, az utolsó este már több tucat táborlakó énekelte velünk a világi és vallásos énekeket egyaránt.
A kézműves foglalkozások lehetőséget adtak, hogy előcsalogassuk magunkból a bennünk rejtőző művészt, de ugyanakkor arra is, hogy szavakba (alkotásokba) öntsük a minket foglalkoztató témákat, és elbeszélgessünk a felmerülő kérdésekről, csoportos beszélgetésekben, de ezzel egyidőben magánbeszélgetésekben is. A filmvetítések az előadások témájához kapcsolódtak, az érdeklődés az előző évekhez hasonló volt, és az azt követő beszélgetések is a témát körüljárva tanulságosak voltak.
Az idei Tusványos más volt, mint az eddigiek, nem csak helyszínében, a csapat összetételében, hanem a betérő KGB-sek szintjén is (megj. Remélem nem haragszanak meg, hogy így nevezem őket). Színessé, érdekessé tették a munkánkat, bizonyítva azt, hogy nem hiába vagyunk mi ott, és nem hiábavalók a törekvéseink a sátor és a csapat szintjén. Ők adtak keretet az egyik mondhatni legfurcsább eseménynek is a Keskeny Út történetében, és talán a Tusványosok életében is, de örülünk annak, hogy kérésüket, hogy a keresztségben részesüljön egyikük, meg tudtuk valósítani, és részesei lehettünk ennek az élménynek.
Elmondhatjuk tehát, hogy a Világ közepének egyik sarkában egy kis csapat eredményes hetet tudhat maga mögött, fejlődhettünk lelkiekben, tanulhattunk az előadások során és élményeknek lettünk részesei.

A csapat nevében:
Vas Zsuzsanna - Programfelelős